Gratis Joomla Templates by Hostmonster Coupon

Ervin Laszlo in UnoMismo December 2016

Click on the PDF to download the file and read the article in spanish!

Articles by Dr Maria Sagi in World Futures

JOURNAL OF CONSCIOUS EVOLUTION Issue 12/2015-2016 http://cejournal.org 

A Journal of Transdisciplinary Scholarship | Integral Studies | ISSN 1555-9262p


 

World Futures - The Journal of New Paradigm Research

Ervin Laszlo 16 hallmarks of Consciousness - Global Woman Article 2015 October

Prof Dr Ervin Laszlo

The Lived Consciousness of Oneness: The New Paradigm

Original article: http://www.globalwoman.co/2015/10/16-hallmarks-of-oneness-consciousness-dr-ervin-laszlo/ 

We are approaching a critical tipping point of human life on this planet. Our future is at stake: the destiny of the biosphere’s grand experiment with a species capable of consciousness. Such a species not only experiences the world, it also experiences itself in the world. And it can make a fateful mistake: it can conceive of itself as separate from the world.

This mistake puts the entire experiment with a conscious species at risk. It puts at risk not only the species that embodies the experiment, but the whole web of life in which the experiment takes place.

A conscious species can make the fateful mistake of separateness, the mistake known as “duality.” But it can also rectify that mistake and recover its fundamental unity. Herein lies the crux of the problem, and also the crux of its solution. Humankind has lost the instinctive, intuitive oneness in which other species are embedded. It cannot go back to its instinctive, intuitive oneness because a higher level of consciousness, once evolved, cannot be put on hold: it colours everything that is experienced. The modern consciousness questions the validity of instinct and intuition; it trusts only observation and commonsense. Hence the way forward is not a return to the previous, intuitive state of oneness, but a conscious recovery of that oneness. This recovery can make use of observation and reasoning, even if the relevant kind of reasoning goes beyond the one accepted as good commonsense. This is the path through science.

Bővebben: Ervin Laszlo 16 hallmarks of Consciousness - Global Woman Article 2015 October

Nyilatkozat a párizsi terrortámadásokról

NYILATKOZAT A PÁRIZSI TERRORTÁMADÁSOKRÓL

BUDAPEST KLUB, CONSCIOUS EVOLUTION FOUNDATION, GREENHART INTERNATIONAL

László Ervin és Barbara Marx Hubbard

Van egy jól ismert francia mondás, amelyet jó lenne, ha nemcsak a franciák, de konfliktusok dúlta világunk minden népe megszívlelne: "Tout comprendre c'est tout pardonner", azaz mindent megérteni annyit tesz, mint mindent megbocsátani. Mert a megértés nem más, mint megbocsátás.

Megbocsátható-e ártatlan emberek százainak tudatos legyilkolása? A kérdésre adott első, csak az érzelmekre hallgató, zsigeri reakció az, hogy nem, ez mindenképpen megbocsáthatatlan. Olyan válasz is létezik azonban, mely szerint, ha megértjük, hogy miért történhetett meg ez a vérengzés, akkor meg is bocsáthatjuk azt. A megbocsátás nem meghunyászkodást és később a feledést jelenti, hanem a teljes lebénulás helyett azt, hogy ebből is tanulhatunk. Megérthetjük-e, hogy a párizsi terrortámadások miért történtek meg; értelmezhetjük-e azokat nem gazdasági és politikai belharcként, hanem a mai világban való létezés természetéből fakadó következményként?

Gondoljunk bele a létező, a való világ szövegkörnyezetébe. Adott egy faj, a mi fajunk, amely az önmaga által gerjesztett önpusztítás és talán a kihalás peremén egyensúlyoz, melynek tagjai egymást ölik olyan célok elérése érdekében, amelyek egyáltalán nem módosítják azt a pályát, amelyre tévedtünk. Ha így folytatjuk, hamarosan egy hatalmas jéghegynek ütközünk, miközben egymást gyilkoljuk a minél kedvezőbb helyekért a fedélzeten – a Titanic fedélzetén. A jéghegy neve klímaváltozás, egy olyan folyamat, amelyet ha továbbra is változatlanul hagyunk, hamarosan véget vet a bolygón élő mind a 7,4 milliárd ember életének. Lehetséges, hogy csak kevesek maradnak majd életben? Vajon tényleg nem robbantanánk ki azt a típusú konfliktust és erőszakot, amellyel kapcsolatban ezek a terrortámadások oly tragikus, mégis visszafogott ízelítőt adtak? Hány millió, hány milliárd embernek kellene eltűnnie a Föld színéről ahhoz, hogy a maradék életben maradhasson? Lenne-e egyáltalán „maradék"? Akár el is pusztíthatnánk szülőbolygónkon a magasabb rendű élethez szükséges feltételeket, és miután a Föld felmelegszik a mai Marshoz hasonló, meddő sivataggá válva, maga a planéta teszi majd lehetetlenné a magasabb rendű életformák létezésének feltételeit.

A harc és az öldöklés egy teljes mértékben helytelen, hiábavaló és iszonyúan rossz válasz napjaink gondjaira, és persze minden egyéb problémára. Ez nyilvánvaló, de az erre adott válasz is ennyire egyértelmű? Hová vezetne, ha a bosszú útját választanánk, és a terrorra terrorral, az erőszakra erőszakkal válaszolnánk, ahogy ezt politikai vezetőink szeretnék? Vajon ezzel végső soron nem csak bolygónyi méretű űrhajónk összeütközését siettetnénk a közelgő jégheggyel?

A megbocsátás a fennálló helyzet felülvizsgálatát, a változás és az átalakulás szükségszerűségének elfogadását jelenti. Megbocsátani annyit tesz, mint úgy tenni, ahogyan egy feltételezhetően értelmes faj járna el egy alapvetően összetartozó és végveszélyben lévő bolygón: empátiával, bölcsességgel, közös jövőképpel és megoldásokkal. Ha mindannyian életben akarunk maradni itt, a Földön, ahhoz együtt, egymást értve, nem pedig külön-külön, acsarkodva, mindenkit elutasítva, bosszút forralva kell élnünk.

Vajon megérthetjük-e a párizsi terrortámadásokat és az azokhoz hasonló borzalmakat, bárhol történjenek is meg? Kíséreljük meg a problémát mélyebb szinten megérteni. Tekintsünk önmagunkra egyazon család tagjaiként. Ebben a családban nincsenek „mások", csak „mi".

Ebben a családban komoly és rohamosan súlyosbodó egzisztenciális problémákkal kell szembesülnünk, nemcsak a kedvezőtlenül alakuló éghajlat fenyegetésével. Némelyikünk mérhetetlenül gazdag és befolyásos, ám a legtöbben közülünk szegények és kiszolgáltatottak. A kevésbé kiváltságosak egyre frusztráltabbak, és némelyikük magasabb rendű célokra hivatkozik a jobb életért folytatott küzdelem igazolása érdekében. Mások foggal-körömmel ragaszkodnak minden, eddig megszerzett hatalmukhoz és kiváltságukhoz. Konfliktusok robbannak ki: egymással harcolunk. E küzdelmek némelyike súlyos erőszakba torkollik, melynek következményei kiterjednek az egész bolygóra és feldúlják azt. Megint mások családunk bizonyos csoportjait támogatják a más csoportok elleni küzdelemben. Azok, akik ellen harcolnak, véget akarnak vetni az ilyen beavatkozásoknak. Némelyikük olyan elkeseredett, hogy céljaik érdekében bármit képesek felhasználni, még azt is, hogy magasabb célokra hivatkoznak. Ezek az emberek nem ördögök, és nem is teljes mértékben gonoszak. Mindössze egy olyan embercsalád elkeseredett tagjai, akikben saját elmeállapotuk elhomályosította a család, mint közösség képét. Ebből a szempontból nem sokban különböznek azoktól, akik fegyverekkel hadonászva, azok pusztító erejét dicsőítve szállnak harcba.

Hogyan tovább? Ha továbbra is bizonyos csoportokat segítünk mások ellenében, azzal csak olajat öntünk a tűzre, és a harc egyre hevesebbé válik. Ez könnyen elterelheti a figyelmet arról, hogy mindannyian a Titanic fedélzetén élünk, és immár harcolunk is. Ha folytatásként a bosszút választjuk, akkor a jövőben az idegen bolygókról idelátogató régészek azt látják majd, hogy habár valaha létezett egy civilizáció a Földön, az el is tűnt, amikor lakói ellehetetlenítették az életet saját bolygójukon. Nem tudják majd eldönteni, hogy a planéta lakói felismerték-e a problémát, és próbáltak-e ellene tenni, amíg lehetett. Nekünk, Földlakóknak most más pályára kell állnunk. A bosszúvágy vezérelte háborúskodás helyett a megértésen alapuló együttműködés a megfelelő út.

Párizs az erőszak (sajnos csak majdnem) példátlan színterévé vált. Hamarosan azonban egy olyan példátlan kísérlet helyszíne lesz, amely az egész emberiséget próbálja majd életben tartani a Földön. Megérthetjük és megbocsáthatjuk-e az erőszakot, és képesek vagyunk-e tovább lépni, megragadva az előttünk kínálkozó lehetőséget?

Emlékezzünk Párizsra, mint arra a helyre, ahol a civilizáció és az élet megőrzéséről szóló döntés született meg, nem pedig arra, ahol ez a döntés elbukott még azelőtt, hogy megszületett volna.

A Budapest Klub évfordulója alkalmából

The Club Of Budapest

A világ legbefolyásosabb vezető gondolkodói úgy vélik, hogy nélkülözhetetlen egy újfajta szemléletmóddal tekintenünk a világra és a megoldásra váró problémákra. 2015. május 16-án a Fuji Deklarációban közösen fektetik majd le eme új paradigma alapjait. Itt az idő, hogy az ötletek és elképzelések konkrét formát öltsenek és elinduljunk a megvalósítás felé vezető úton.

Milyen újfajta gondolkodásmódra van szükség ahhoz, hogy időben és hatékonyan úrrá lehessünk a világunkat érintő problémákon? Mit tehetünk a túlnépesedés, az elszegényedés és a Föld elsivatagosodása ellen? „Egy véges erőforrásokkal rendelkező világban nem érhető el korlátlan gazdasági fejlődés" – mondta Jane Goodall, a híres angol etológus-antropológus, a Budapest Klub tiszteletbeli tagja, aki „A planetáris tudatosság víziójától a planetáris cselekvés platformjáig" címmel rendezett konferencián vett részt 2014. december 5-én és 6-án. A konferenciát a Budapest Klub megalapításának 21-ik évfordulója alkalmából rendeztek meg Budapesten az MTA Kongresszusi Termében az MTA Környezettudományi Elnöki Bizottságával közösen. A rendezvényen László Ervin, a Budapest Klub alapítóelnökének meghívására személyesen 40 külföldi vendég vett részt, továbbá 8 tiszteletbeli tag élő internetes kapcsolaton keresztül tartotta meg előadását. A világ számos ismert gondolkodója, spirituális vezetője, jövőkutatója és üzletembere szólalt meg.


A tiszteletbeli tagok közül a konferencia előadója volt: Deepak Chopra, Barbara Marx Hubbard, Duane Elgin, Michael Tobias, Jane Goodall, Hazel Henderson, Jean Houston, Riane Eisler, Masami Saionji, Master Zhi Gang Sha, Andrea Rost, Tomoyo Nonaka, Irene van Lippe-Biesterfeld, Stanislav Grof, valamint Don Miguel Ruiz.

Jelen volt még a kreativ tagok és partnerek közül Constantin von Barloewen, Anna Bacchia, Ludwig Tuman, Bente Milton, Mary-Ann Thompson Frenk, Jeremy Colledge, Dana Amma Day, Tania Rodriguez, Alexander Chumakov, Gánti Bence és Miszlivetz Ferenc, valamint a Budapest Klub nemzetközi hálózatának igazgatói és képviselői: Hiroshi Tasaka (Japán), Jirí Malík vezetésével hat fős delegáció (Cseh Köztársaság), Joseph Molitorisz vezetésével három fős delegáció (Horvátország), Nitamo Montecucco (Olaszország), Alain Gauthier, Carine Dartiguepeyrou (Franciaország), Joshua Frenk (Amerikai Egyesült Államok), David Woolfson (Kanada), Min Jiayin (Kína), Anne-Marie Voorhoeve (Hollandia).

A jelenlevőket Sági Mária és László Ervin köszöntötte. Az üléseket Halm Tamás és Miszlivetz Ferenc moderálta. A konferenciát az MTA részéről Szarka László előadása nyitotta meg. Őt követték a Budapest Klub alapítói, Hankiss Elemér, Vitányi Iván, Zwack Izabella, valamint a kurátorok, Baráth Etele, Halm Tamás, Kerekes Sándor és Szlávik János.

„A demokrácia rendszere megkérdőjeleződött"

Egyre több, szélesebb réteget érdekel az, vajon mi történik a világgal az elkövetkezendő években, évtizedekben. Ez nem csak környezetvédelmi vagy ökológiai kérdés. A Budapest Klub rendezvényei alkalmat adnak arra, hogy ne csak kutatók és spirituális vezetők gondolkodjanak együtt, de jelen vannak gyakorlati szakemberek, pszichológusok és az üzleti világ képviselői is. Önmagában a gazdasági fenntarthatóságról beszélni értelmetlenség. A társadalmi fenntarthatóság kérdését ugyanúgy fókuszba kell helyeznünk, mint a politikai rendszer fenntarthatóságát, a demokrácia rendszere ugyanis megkérdőjeleződött. – fejtette ki véleményét a témával kapcsolatban Miszlivetz Ferenc.

Gazdag élet helyett jó élet

A Budapest Klub tagjai szerint nagyon fontos a tudatos, spirituális gondolkodás: az ember, amikor szükséges, képes legyen átértékelni saját világnézetét. E kérdéskörbe ugyanúgy beletartozik az, hogyan állunk a hulladékgyűjtéshez, mint az, hogyan alakítjuk társadalmi; baráti, családi vagy bármilyen partneri kapcsolatainkat.

„Egyesítsük a világot!" – „Ima a békéért"

László Ervin, Masami Saionji és Hiroo Saionji megalkották a Fuji Deklarációt, melynek bemutatására 2015 májusában kerül sor Tokióban. 2015. május 15-én a világ vezető gondolkodói összegyűlnek, hogy a világ új paradigma szerinti működésének szükségszerűségéről tanácskozzanak.
Míg május 16-án este Koppenhágában világhírű művészek közreműködésével ünnepelnek Hamlet várában, az Elsinore kastélyban, addig Japán szent hegye, a Fuji hegy lábánál százezrek kezdik imájukat, meditációjukat a világ különböző kulturális hagyományait képviselő vezetők iránymutatásával. Így kapcsolódik össze a keleti és nyugati világ.

Ahogy annak idején Jehudi Menuhin, a világhírű hegedűművész elmondta, két fő eseménye van a társadalmi mozgásnak, az egyik a globalizáció, a másik a humanizáció kultúrája. Ez a két pólus, amelynek össze kell érnie, hogy a világunk harmóniában legyen." – vallja Dr. Sági Mária, a Budapest Klub Alapítvány tudományos igazgatója, majd folytatja – „A paradigmaváltás nem generációváltást jelent. Nap, mint nap találkozunk olyanokkal, akik idősek, mégis már egy új szemlélet szerint élnek. Az igazán üdvözítő az lenne, ha minél több, az új paradigma szerint élő szülő tudná átadni ezt a szemléletet gyermekének. Így tudnánk változást elérni a világban, és akkor valóban generációváltásról is beszélhetnénk. Megfoghatatlan lehet, mit értünk új paradigma alatt, pedig egyszerű és könnyű megérteni. Az új Paradigma lényege, hogy mindenki felelősen cselekedjék minden időben és minden helyen. Amíg egy betegség gyógyítására csak gyógyszert veszünk be, vagy azt várjuk, hogy mások gyógyítsanak meg bennünket, az régi paradigma szerinti szemlélet. Ha emellett mi magunk teszünk apró lépéseket, változtatunk az életmódunkon, elkezdjük figyelni és megélni a jelent, máris szakítottunk a régi gondolkodásmóddal. Az élet számtalan területén élhetünk másként, mint eddig. Mi ezt az új szemléletet szeretnénk átadni minél többeknek."

Az emberiségnek fel kell végre nőnie

Duane Elgin jövőkutató szerint az emberiségnek egyetemes, egyszerű, az érzelmeinkre és az emberségünkre ható történetre van szüksége. Ilyen történet lehet az, ha kimondjuk, ideje, hogy az emberiség felnőjön. „Akárhol tartottam előadást, és kérdeztem a közönséget, szerintük az emberiség egy csecsemő, egy tinédzser, egy felnőtt, vagy egy idős ember állapotában van-e, mindenhol úgy érezte a többség, hogy még tinédzserek vagyunk. Itt az ideje felnőnünk! Vállaljunk magunkért felelősséget!"